LVI. Hidrobiológus Napok

Jó hangulatú, magas színvonalú előadásokkal tarkított konferencián vehettünk részt Tihanyban.  A Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpontjának Balatoni Limnológiai Intézetében  rendezték meg az LVI. Hidrobiológus Napokat 2014. október 1-3 között. A konferencia  mindig az év ezen szakaszában kerül megrendezésre. Napjainkra a  hazai hidrobiológusok, szakemberek, érdeklődők egyik legfontosabb találkozójává nőtte ki magát.

A találkozó részletes programja és az absztraktok innen érhetőek el. Két poszter előadással is részt vettünk, melynek címe az alábbiak voltak:

Abonyi András, Padisák Judit, Igor Stanković, T-Krasznai Enikő, Stenger-Kovács Csilla: Eutróf tavak fitoplankton-diverzitása az abszolút sekély és abszolút mély extrém tipológiai esetek között

T-Krasznai Enikő, B-Béres Viktória, Görgényi Judit, Kókai Zsuzsanna, Török Péter, Abonyi András: A fitoplankton napszakos változásai egy eutróf holtág teljes vízoszlopában

A kötetlen, oldott, jó hangulathoz a beiktatott kávészünetek és az esti közös kötetlen diskurzusok hatékonyan hozzájárultak. Köszönjük a szervezőknek a remek hangulatú találkozót!

Vízi játékok, avagy mivel vegyem a fitoplankton mintát? 4. rész

Az integrált mintavevő. Ez a mintavevő a vízoszlop integrált mintavételére alkalmas.Valójában ez is rétegnek tekinthető, mert a vízoszlopból emelek ki egy viszonylag vastag réteget (akár több métert is). Ezen eszköz nagyon profi kivitelben rendelhető a neten is (1-2. kép). Bár ez itt nem a reklám helye.

 

1. kép.  Integrált mintavevő (Forrás: link)

 

2. kép. Integrált mintavevő (Forrás: link)

Azonban, ha az ember kevés pénzből akar kihozni egy ilyesmi eszközt, akkor csak egy szaki kell hozzá, vagy akár "homemade" is kivitelezhető. Most ezt a saját gyártmányú integrált mintavevőt mutatom be (3. kép).

3. kép. Integrált mintavevő (Kép: Kocsis Gáborné)

 A szerkezet elég "primitív". Egy vízvezeték csővégére egy csapot kell szerelni (4. kép).

 

4. kép. Integrált mintavevő (Kép: Kocsis Gáborné)

A csappal egy félgömb alakú zárt működtetünk (5. kép).

 5. kép. Integrált mintavevő (Kép: Kocsis Gáborné)

 A működési elve: függőlegesen beleengedjük a megfelelő mélységig a nyitott mintavevőt, majd a zsinór segítségével elzárjuk az alját, mintegy kiharapva egy szeletet a vízből. Majd kiemeljük és kiöntjük a vödörbe a cső tartalmát, a mintát. És kész. A mi mintavevőnk toldható. Akár 5-6 méterig is. :)

Köszönet Kocsis Gáborné Nellinek a képekért!

Vízi játékok, avagy mivel vegyem a fitoplankton mintát? 3. rész

Az előző részben a saját gyártmányú ún. csapos-csöves rétegmintavevőről írtam. Gervais (1997) cikkében olvastam egy hasonló elv alapján működő szerkezetről (1. ábra), nevezzük "zárt rendszerű mintavevő"-nek (eredeti neve: close-interval sampler (CIS)), mely egy 2 méteres vízoszlopot mintáz 10 cm-es közökkel (380 ml minta nyerhető ~7 perc alatt). Ez kisebb rétegközzel dolgozik, mint a mi csapos-csöves rétegmintavevőnk, viszont nem láttam, hogy toldható lenne (ellenben a miénk....).
 

Na, de most nézzük meg milyen tulajdonságai vannak a CIS-nek. A mintavevő 4 fő részből áll (1. ábra): alsó záródó dugó (C), műanyag cső (A), zárórész (D), leengedő tömlő (E).

 

1. ábra. Zárt rendszerű mintavevő sematikus ábrája (Gervais nyomán). A jelek magyarázata a szövegben olvasható.

 A mintavétel során óvatosan le kell engedni a mintavevő alját (C) a kívánt mélységig, úgy, hogy még véletlenül se kavarjuk fel az alsóbb rétegeket. Ezután eresztjük le a műanyag csövet, szintén nagyon nagyon óvatosan, amíg el nem éri a C jelű dugószerű valamit. Azt javasolják, hogy ~1 perc alatt engedjük le a 2 méteres csövet. majd rögtön zárjuk le (D). Ezzel be is zártuk a mintát és húzhatjuk fel. Persze lassan. És a leeresztő cső segítségével (aminek 4 nyílása van) üvegekbe ki is engedhetjük a mintákat (~ 5 percet javasolnak, a további összekeveredés elkerülése végett).

Azt, hogy mennyit engedtünk ki, követhetjük a cső falára felfestett vonalak segítségével (B). A záró dugót és a megtöltött mintavevőt az F jelű kötéllel mozgathatjuk, míg a műanyag csövet a G jelű kötéllel engedhetjük le.  A H jel a kötélrögzítő szerkezet.

Ennek a szerkezetnek a használata nagy nyugalmat kíván meg a kezelőjétől. Mert leengedni a dugót, aminek elvileg nem szabad felkevernie a vizet (különben oda a minta), majd ugyanabba a vízoszlopban leengedni a csövet, na ehhez kell biztos kéz, meg türelem, meg idő (itt nincs - rohanni kell, mert vissza kell érni még megnézni a Homok titkainak ismétlését :)).

Bevallom, én még sose láttam ilyen szerkezetet. És rákerestem a neten, de nem nagyon találtam róla több képet. Szerintem nem nagyon terjed el.... gondolom a kereskedelmi forgalomba állítás hiánya miatt :)

Forrás:

Gervais, F. (1997). Diel vertical migration of Cryptomonas and Chromatium in the deep chlorophyll maximum of a eutrophic lake. Journal of Plankton Research, 19(5), 533-550.

Vízi játékok, avagy mivel vegyem a fitoplankton mintát? 2. rész

Az előző részben a Ruttner mintavevőről írtam. A rétegmintavevők egy kevésbé zsebpénz kímélő verzióját ismertettem. Most egy házi (na jó, azért egy szaki kellett hozzá) gyártmányú rétegmintavevőt mutatok be. Csapos-csöves rétegmintavevő (1. kép) elnevezéssel illetném (hivatalos neve nincs, talán szabadalmaztatni kellene :)). Ezzel a mintavevővel is az a célunk, hogy kis szeleteket vegyünk ki a vízoszlopból. A Rutner-rel ellentétben itt kisebb a rétegköz (50 vs. 25 cm), kisebb a minta térfogata (1L vs. 0,2L) és míg a Ruttnerrel egy szeletet, addig ez a csöves mintavevővel egy teljes vízoszlopot mintázunk.

1. kép. Csapos-csöves rétegmintavevő

A mintavevő több egymásba csavarozható csőből áll (egyenként kb 100-150cm  hosszúságúak). Ezeken a csöveken találhatóak a kis csapok, melyek 25 cm-ként helyezkednek el (2. kép).

 

2. kép. A rétegmintavevőn elhelyezkedő csapok.

Az első cső alján egy nagy csap található (3. kép), melyet egy zsinór segítségével tudunk elzárni (persze csak miután beleengedtük a vízbe). Ez a csap a 3. képen épp zárt helyzetben van.

3. kép. A rétegmintavevőt záró csap.

A működési elve is egyszerű. Zártjuk a csövön lévő kis csapokat, az alsó nagy csapot pedig nyitjuk. Összerakjuk, hogy megfelelő hosszúságú legyen a rendszer (pl. ha 4 méteres a vízoszlop, akkor kb. 3 cső kell). Függőlegesen óvatosan és a lassan, hogy ne keverjük fel a vizet, beleengedjük a vízbe (4. kép). Majd a zsinór segítségével (piros) zárjuk a csapot (felfelé húzzuk), így egyszerre egy teljes vízoszlopot mintázunk. Felülről kezdve (ahol fogjuk a csövet) egyenként kiengedjük a mintát a kis csapoknál. A mintavevőt csak a következő kis csapig kell kiemelni, nehogy összekavarjuk a csőben lévő mintát. A mintavétel kétemberes: egy függőlegesen és stabilan tartja a mintavevőt (nem megerőltető :)), egy engedi ki a mintát.

4. kép. A mintavevő vízbe engedés előtt.

Ez a munka időben kissé hosszadalmas. Szóval, naptejet és szúnyogriasztót feltétlen vinni kell magunkkal. :)

T(h)elma és Louise

Egyetemi tanulmányaim során számos dolgot megtanultam. Melyek közül sok feledésbe merült. Azonban a vizek tipológiája - főleg a kis vizeké - megmaradt. Mert oly fontos ismerni, hogy mi is a különbség a tömpöly, kopolya, libbány  és dágványok között (igazi "csajozós" duma :) mondjuk, szerintem Takáts Tamás sem pocsolyába lépett.....:)) 

Hétvégén Bükkben jártunk gombát szedni (Hórvölgy) (1. kép).

 1. kép. Hórvölgy

Ekkor bukkantunk egy dendrotelmára (2. kép).

2. kép. Dendrotelma

De mi is az a telma? (Dévai és mtsai. 1993, 1998 nyomán)

Telmák: Rendkívül csekély, legfeljebb néhány liter vízmennyiségű alkalmi vízgyülemlések. Felosztásuk a vizet tartalmazó közeg szerint történik. 

•     Fitotelma: Növények szárölelő leveleinek öblében összegyűlt víz.   
•     Dendrotelma: Faodvakban, ágelágazásoknál összegyűlt víz (lásd 2 .kép).
•     Malakotelma: Kagylók, csigák héjában összegyűlt víz.   
•     Litotelma: Kövek felületi mélyedéseiben, hézagaiban összegyűlt víz. 
•     Technotelma: Mesterséges anyagokban (pl. konzervdobozban) összegyűlt víz.

Ha valakit részletesebben is érdekel a víztér tipológia, az itt olvashat róla.

És, hogy mire jó...az már egy másik történet...

Vízi játékok, avagy mivel vegyem a fitoplankton mintát?

Ha többre vágyunk annál, hogy csupán egy vödör segítségével vegyünk mintát, akkor számos lehetőség és megoldás (pénztárcakímélő) létezik. Most az ún. Ruttner mintavevő működését mutatom be. Ezt biztos okosba is meg lehet csinálni/csináltatni, de szerintem nem érdemes, mert mire az ember beszerzi a rozsdamentes rugókat, csapokat, hőmérőt, ami ellenáll a gyors hőmérsékletváltozásnak, az már majdnem ott van, mintha megvesszük. Szóval, mi is beszereztünk egy ilyen műszert (1. kép). A Ruttner mintavevő egy vízoszlop adott vízrétegének kiemelésére jó, anélkül, hogy felkavarnánk a környező vízrétegeket.

1. kép. Ruttner mintavevő rajza [1]

Első ránézésre egy henger, csapokkal és hőmérővel. És valóban, ennyi. A mintavételhez fel kell húzni kattanásig a hengert (nyitott állapot) és beleereszteni a vízbe (2.kép). Majd egy súly segítségével, ami egy erős zsinóron keresztül üti meg a henger tetejét, zárjuk be a mintavevőt (zárt állapot). Így egy kis szeletet emelhetünk ki a vízoszlopból. Viszonylag gyorsan kell felhúzni, hogy a vízhőmérséklet még ne másszon el. Ez akkor számít, ha a mélyebb rétegek és a vízfelszín között több 10 Celsius a különbség. A mintatérfogat 0,7-5 L-ig változhat, attól függően milyen Ruttnerünk van, illetve mihez kell (tó vs. tenger).

 2. kép. Ruttner mintavevő nyitott és zárt állapotban [2]

A mintatérfogat 0,7-5 L-ig változhat, attól függően milyen Ruttnerünk van, illetve mihez kell (tó vs. tenger, kis vs. nagy vízszelet) (3.kép).

 

 3. kép. KC-féle Ruttner mintavevő [7]

A mintavétel úgy zajlik (neten találtam a képsort), hogy egy zsinóron leeresztjük a nyitott állapotban lévő Ruttnert (4-5. kép), majd a súllyal lezárjuk, és felhúzzuk (6. kép). Az alján lévő csappal kiengedjük a mintát. Azonban, ha nem vagyunk elég ügyesek kiömölhet az egész minta (7. kép) és kezdhetjük elölről.

 4. kép. Ruttner mintavevő működés közben [3]

 5. kép. Ruttner mintavevő működés közben [4]

6. kép. Ruttner mintavevő működés közben [5]

 7. kép. Ruttner mintavevő működés közben [6]

Kis csónakból kissé nehezebb a mintavétel, mint egy stégről, hiszen itt a hullámokkal is meg kell küzdeni (8. kép). A 9. képen a hőmérséklet leolvasása zajlik.

 8. kép. Tavi csónakos mintavétel (Képen: Abonyi András)

9. kép. Hőmérséklet leolvasása (Képen: Abonyi András)

A 10. képen a súly látható, még éppen a leeresztés előtt. A keresztben álló cső felett látható.

10. kép. A súly elengedés előtt

Persze nagy hajóról, csörlő segítségével is kivitelezhető a feladat (11. kép). Nem gondolom, hogy könnyebb, mivel még sohase próbáltam így mintát venni, csak másabb :)

11. kép. Csörlős mintavétel [7]

Forrás:
[1] www.goepe.com
[2] www.hydrobios.de
[3-6] http://www.watertools.cn/news.asp?action=display&keyvalue=119
[7] www.kc-denmark.dk

8-9. kép Abonyi András felvételei. Köszönet értük.

Marvania geminata - egy apró gyöngyszem

Fitoplankton számoláskor gyakran a mikroszkóp minősége, az objektív nagyítása és NA-ja befolyásolja, hogy mit tudunk és mit nem tudunk azonosítani a számlálókamránkban. A nagyobb (10-15 mikrontól) algáknál, amennyiben jól ülepedett le, általában nincs gond. Azonban a kisebbeknél már problémák lehetnek. Egy ilyen apróság a Marvania geminata Hindák is. Látható mekkora egy átlagos méretű Dinobryon divergens vagy egy Pediastrum boryanum mellett (1. kép). Hát, szóval kicsi. Azért vettem észre, mert még pár éve - épp a fajt leíró - prof. Hindák "Feri bácsi" mutatta meg nekem. :)

1. kép. Marvania geminata

Ez egy zöldalga. A sejtek gömbalakúak, többnyire magányosak, tenyészetben laza fonalakat alkothatnak. A sejtfal szemcsézett. Pirenoid nincs. A sejtek aprók, 1,5-3 x 1,5-3 µm, sejtfal vékony, finoman díszített (2-5. kép). 

2. kép.  Marvania geminata

3. kép.  Marvania geminata

 

4. kép.  Marvania geminata

 

5. kép.  Marvania geminata

Szaporodása egyedi. Az anyasejtfal egyik része felszakad és kitüremkedik a protoplaszt (ez az állapot látható a 1-5. képeken). A nagyobb az anyasejt, a lánysejtek elszakadnak, vagy rövid fonalat alkothatnak (6. kép).
Elkülöníthatő a szintén zöldalga Siderocelis-től a gömb alakú formájával és a felszíni szemcsézettségével.

6. kép.  Marvania geminata (Forrás: Hindák 1996)

Eutróf állóvizekben szokott előfordulni. Európai előfordulása: Anglia, Németország, Szlovákia. A képeket 400x nagyításon készítettem. Szerintem érdemes nézni, mert időnként lehet látni nálunk is.

Képek: 

saját fotók

Forrás:

Hindák,  F.  1996.  Klu˘c  na  ur˘covanie  nerozkonâren´ych  vláknit´ych zelen´ych rias (Ulotrichineae, Ulotrichales, Chlorophyceae) (Key to the unbranched filamentous green algae (Ulotrichineae,  Ulotrichales,  Chlorophyceae)).  Bulletin Slovenskej botanickej spolo˘cnosti pri SAV, 77 pp. (in Slovak).