Vízi játékok, avagy mivel vegyem a fitoplankton mintát? 2. rész

Az előző részben a Ruttner mintavevőről írtam. A rétegmintavevők egy kevésbé zsebpénz kímélő verzióját ismertettem. Most egy házi (na jó, azért egy szaki kellett hozzá) gyártmányú rétegmintavevőt mutatok be. Csapos-csöves rétegmintavevő (1. kép) elnevezéssel illetném (hivatalos neve nincs, talán szabadalmaztatni kellene :)). Ezzel a mintavevővel is az a célunk, hogy kis szeleteket vegyünk ki a vízoszlopból. A Rutner-rel ellentétben itt kisebb a rétegköz (50 vs. 25 cm), kisebb a minta térfogata (1L vs. 0,2L) és míg a Ruttnerrel egy szeletet, addig ez a csöves mintavevővel egy teljes vízoszlopot mintázunk.

1. kép. Csapos-csöves rétegmintavevő

A mintavevő több egymásba csavarozható csőből áll (egyenként kb 100-150cm  hosszúságúak). Ezeken a csöveken találhatóak a kis csapok, melyek 25 cm-ként helyezkednek el (2. kép).

 

2. kép. A rétegmintavevőn elhelyezkedő csapok.

Az első cső alján egy nagy csap található (3. kép), melyet egy zsinór segítségével tudunk elzárni (persze csak miután beleengedtük a vízbe). Ez a csap a 3. képen épp zárt helyzetben van.

3. kép. A rétegmintavevőt záró csap.

A működési elve is egyszerű. Zártjuk a csövön lévő kis csapokat, az alsó nagy csapot pedig nyitjuk. Összerakjuk, hogy megfelelő hosszúságú legyen a rendszer (pl. ha 4 méteres a vízoszlop, akkor kb. 3 cső kell). Függőlegesen óvatosan és a lassan, hogy ne keverjük fel a vizet, beleengedjük a vízbe (4. kép). Majd a zsinór segítségével (piros) zárjuk a csapot (felfelé húzzuk), így egyszerre egy teljes vízoszlopot mintázunk. Felülről kezdve (ahol fogjuk a csövet) egyenként kiengedjük a mintát a kis csapoknál. A mintavevőt csak a következő kis csapig kell kiemelni, nehogy összekavarjuk a csőben lévő mintát. A mintavétel kétemberes: egy függőlegesen és stabilan tartja a mintavevőt (nem megerőltető :)), egy engedi ki a mintát.

4. kép. A mintavevő vízbe engedés előtt.

Ez a munka időben kissé hosszadalmas. Szóval, naptejet és szúnyogriasztót feltétlen vinni kell magunkkal. :)

T(h)elma és Louise

Egyetemi tanulmányaim során számos dolgot megtanultam. Melyek közül sok feledésbe merült. Azonban a vizek tipológiája - főleg a kis vizeké - megmaradt. Mert oly fontos ismerni, hogy mi is a különbség a tömpöly, kopolya, libbány  és dágványok között (igazi "csajozós" duma :) mondjuk, szerintem Takáts Tamás sem pocsolyába lépett.....:)) 

Hétvégén Bükkben jártunk gombát szedni (Hórvölgy) (1. kép).

 1. kép. Hórvölgy

Ekkor bukkantunk egy dendrotelmára (2. kép).

2. kép. Dendrotelma

De mi is az a telma? (Dévai és mtsai. 1993, 1998 nyomán)

Telmák: Rendkívül csekély, legfeljebb néhány liter vízmennyiségű alkalmi vízgyülemlések. Felosztásuk a vizet tartalmazó közeg szerint történik. 

•     Fitotelma: Növények szárölelő leveleinek öblében összegyűlt víz.   
•     Dendrotelma: Faodvakban, ágelágazásoknál összegyűlt víz (lásd 2 .kép).
•     Malakotelma: Kagylók, csigák héjában összegyűlt víz.   
•     Litotelma: Kövek felületi mélyedéseiben, hézagaiban összegyűlt víz. 
•     Technotelma: Mesterséges anyagokban (pl. konzervdobozban) összegyűlt víz.

Ha valakit részletesebben is érdekel a víztér tipológia, az itt olvashat róla.

És, hogy mire jó...az már egy másik történet...

Vízi játékok, avagy mivel vegyem a fitoplankton mintát?

Ha többre vágyunk annál, hogy csupán egy vödör segítségével vegyünk mintát, akkor számos lehetőség és megoldás (pénztárcakímélő) létezik. Most az ún. Ruttner mintavevő működését mutatom be. Ezt biztos okosba is meg lehet csinálni/csináltatni, de szerintem nem érdemes, mert mire az ember beszerzi a rozsdamentes rugókat, csapokat, hőmérőt, ami ellenáll a gyors hőmérsékletváltozásnak, az már majdnem ott van, mintha megvesszük. Szóval, mi is beszereztünk egy ilyen műszert (1. kép). A Ruttner mintavevő egy vízoszlop adott vízrétegének kiemelésére jó, anélkül, hogy felkavarnánk a környező vízrétegeket.

1. kép. Ruttner mintavevő rajza [1]

Első ránézésre egy henger, csapokkal és hőmérővel. És valóban, ennyi. A mintavételhez fel kell húzni kattanásig a hengert (nyitott állapot) és beleereszteni a vízbe (2.kép). Majd egy súly segítségével, ami egy erős zsinóron keresztül üti meg a henger tetejét, zárjuk be a mintavevőt (zárt állapot). Így egy kis szeletet emelhetünk ki a vízoszlopból. Viszonylag gyorsan kell felhúzni, hogy a vízhőmérséklet még ne másszon el. Ez akkor számít, ha a mélyebb rétegek és a vízfelszín között több 10 Celsius a különbség. A mintatérfogat 0,7-5 L-ig változhat, attól függően milyen Ruttnerünk van, illetve mihez kell (tó vs. tenger).

 2. kép. Ruttner mintavevő nyitott és zárt állapotban [2]

A mintatérfogat 0,7-5 L-ig változhat, attól függően milyen Ruttnerünk van, illetve mihez kell (tó vs. tenger, kis vs. nagy vízszelet) (3.kép).

 

 3. kép. KC-féle Ruttner mintavevő [7]

A mintavétel úgy zajlik (neten találtam a képsort), hogy egy zsinóron leeresztjük a nyitott állapotban lévő Ruttnert (4-5. kép), majd a súllyal lezárjuk, és felhúzzuk (6. kép). Az alján lévő csappal kiengedjük a mintát. Azonban, ha nem vagyunk elég ügyesek kiömölhet az egész minta (7. kép) és kezdhetjük elölről.

 4. kép. Ruttner mintavevő működés közben [3]

 5. kép. Ruttner mintavevő működés közben [4]

6. kép. Ruttner mintavevő működés közben [5]

 7. kép. Ruttner mintavevő működés közben [6]

Kis csónakból kissé nehezebb a mintavétel, mint egy stégről, hiszen itt a hullámokkal is meg kell küzdeni (8. kép). A 9. képen a hőmérséklet leolvasása zajlik.

 8. kép. Tavi csónakos mintavétel (Képen: Abonyi András)

9. kép. Hőmérséklet leolvasása (Képen: Abonyi András)

A 10. képen a súly látható, még éppen a leeresztés előtt. A keresztben álló cső felett látható.

10. kép. A súly elengedés előtt

Persze nagy hajóról, csörlő segítségével is kivitelezhető a feladat (11. kép). Nem gondolom, hogy könnyebb, mivel még sohase próbáltam így mintát venni, csak másabb :)

11. kép. Csörlős mintavétel [7]

Forrás:
[1] www.goepe.com
[2] www.hydrobios.de
[3-6] http://www.watertools.cn/news.asp?action=display&keyvalue=119
[7] www.kc-denmark.dk

8-9. kép Abonyi András felvételei. Köszönet értük.

Marvania geminata - egy apró gyöngyszem

Fitoplankton számoláskor gyakran a mikroszkóp minősége, az objektív nagyítása és NA-ja befolyásolja, hogy mit tudunk és mit nem tudunk azonosítani a számlálókamránkban. A nagyobb (10-15 mikrontól) algáknál, amennyiben jól ülepedett le, általában nincs gond. Azonban a kisebbeknél már problémák lehetnek. Egy ilyen apróság a Marvania geminata Hindák is. Látható mekkora egy átlagos méretű Dinobryon divergens vagy egy Pediastrum boryanum mellett (1. kép). Hát, szóval kicsi. Azért vettem észre, mert még pár éve - épp a fajt leíró - prof. Hindák "Feri bácsi" mutatta meg nekem. :)

1. kép. Marvania geminata

Ez egy zöldalga. A sejtek gömbalakúak, többnyire magányosak, tenyészetben laza fonalakat alkothatnak. A sejtfal szemcsézett. Pirenoid nincs. A sejtek aprók, 1,5-3 x 1,5-3 µm, sejtfal vékony, finoman díszített (2-5. kép). 

2. kép.  Marvania geminata

3. kép.  Marvania geminata

 

4. kép.  Marvania geminata

 

5. kép.  Marvania geminata

Szaporodása egyedi. Az anyasejtfal egyik része felszakad és kitüremkedik a protoplaszt (ez az állapot látható a 1-5. képeken). A nagyobb az anyasejt, a lánysejtek elszakadnak, vagy rövid fonalat alkothatnak (6. kép).
Elkülöníthatő a szintén zöldalga Siderocelis-től a gömb alakú formájával és a felszíni szemcsézettségével.

6. kép.  Marvania geminata (Forrás: Hindák 1996)

Eutróf állóvizekben szokott előfordulni. Európai előfordulása: Anglia, Németország, Szlovákia. A képeket 400x nagyításon készítettem. Szerintem érdemes nézni, mert időnként lehet látni nálunk is.

Képek: 

saját fotók

Forrás:

Hindák,  F.  1996.  Klu˘c  na  ur˘covanie  nerozkonâren´ych  vláknit´ych zelen´ych rias (Ulotrichineae, Ulotrichales, Chlorophyceae) (Key to the unbranched filamentous green algae (Ulotrichineae,  Ulotrichales,  Chlorophyceae)).  Bulletin Slovenskej botanickej spolo˘cnosti pri SAV, 77 pp. (in Slovak).

Tényleg minden vörös alga vörös alga? 5. rész - Planktothrix 

Manapság ezzel a névvel nem jelenhetne meg Felföldy Lajosnak „A kékalgák (Cyanophyta) kishatározója” című könyve. A könyvben még ilyen szinonimákat olvashatunk: kékalgák, kékmoszatok és hasadó moszatok. Azonban ma már tudjuk, hogy ezek a kis lények, nem az algákhoz vannak besorolva, hanem a baktériumokhoz. Ezért, ma már cianobaktérium néven kell őket hívni.

Így kicsit sántíthat, hogy itt, a vörös algák között írok róluk. Azonban a fitoplanktonban igen nagy szerepük van a cianobaktériumoknak, ezért mégis nyugodt szívvel teszek róluk említést. Eddig elsősorban olyan algákat mutattam be, akik nagy tömegben vörösbe borították a vízfelszínt, fák törzsét vagy különböző aljzatokat. Ebben a bejegyzésben a Planktothrix rubescens (De Candolle ex Gomont) Anagnostidis & Komárek fajról írok. Ez egy édesvízi faj, mely Norvégiától Pakisztánon át Új-Zélandig többfelé is előfordul. Tömegesen igen „impozáns” megjelenése van (1. kép) [1], mint ahogy az látható a Garda-tó környéki Ledro tó (2. kép) [2], vagy a Tagebaurestsee tó (3. kép) [3] esetében.

1. kép. Planktothrix rubescens vízvirágzás

2. kép. Planktothrix rubescens vízvirágzás - Ledro tó [2]

 

3. kép. Planktothrix rubescens vízvirágzás - Tagebaurestsee tó  [3]

A trichoma egyenes, a végén egyenletesen keskenyedő, 6-8 µm vastag és 2-4 µm széles, gázvakuolum van.

Toxintermelő faj, microcisztin nevű toxint termeli. Erről bővebben pl. Vasas és mtsai (2013), Kurmayer és Juttner (1999), Blom és mtsai (2001) tanulmányában olvasható.

Magyarországról eddig nem túl sokszor közölték. Vasas és mtsai (2013) a Kocka bányató felszínén (4. kép) találtak egy 3 cm vastagságú vörös színű réteget.

 4. kép. Kocka bányató Planktothrix rubescens vízvirágzása (Vasas és mtsai 2013)

Szerencsém volt épp ott tartózkodni, mikor a Planktothrix rubescens vízvirágzás mintái mikroszkóp alá kerültek, így van néhány extra fotóm róla :)) (5-7. kép)

5. kép. Jó látszik, hogy mennyire vörös színe van a Planktothrix rubescens fonalaknak a zöldalga mellett (Botryococcus braunii)

6. kép. Kis nagyításon ennyi látszik a Planktothrix rubescens fonalakból

7. kép. Néhány rövidebb Planktothrix rubescens fonál

Forrás:

Blom, J. F., Robinson, J. A., & Jüttner, F. (2001). High grazer toxicity of [D-Asp< sup> 3</sup>,(< i> E</i>)-Dhb< sup> 7</sup>] microcystin-RR of< i> Planktothrix rubescens</i> as compared to different microcystins. Toxicon, 39(12), 1923-1932.

Kurmayer, R., & Juttner, F. (1999). Strategies for the co-existence of zooplankton with the toxic cyanobacterium Planktothrix rubescens in Lake Zurich. Journal of Plankton Research, 21(4), 659-683.

Vasas, G., Farkas, O., Borics, G., Felföldi, T., Sramkó, G., Batta, G., Bácsi, I. & Gonda, S. (2013): Appearance of Planktothrix rubescens Bloom with [D-Asp3, Mdha7] MC–RR in Gravel Pit Pond of a Shallow Lake-Dominated Area. Toxins, 5(12), 2434-245

[1]: http://cyanocost.com/e107_plugins/autogallery/autogallery.php?show=Algerie%2FPlanktothrix_rubescens.jpg

[2]: http://www.naturamediterraneo.com/forum/topic.asp?TOPIC_ID=97339

[3]: http://www.bgl-boos.de/bild3.html

Online-ok vagyunk...

 Már online elérhető a legújabb cikkünk! A kovaalga-közösségek szélsőséges vízjárás melletti változásairól szóló cikkünk a Hydrobiologia című tudományos folyóiratban jelent meg (B-Béres V., Török P., Kókai Zs., T Krasznai E., Tóthmérész B., Bácsi I. (submitted): Ecological behaviour of diatom guilds during an extremely changing water regime: empirical evidences from a lowland river of Central-Europe. Hydrobiologia, DOI: 10.1007/s10750-014-1929-y).

 A közlemény letölthető a folyóirat honlapjáról és saját használatra Török Péter  honlapjáról is. 

 

Az összefoglaló az alábbiakban olvasható:

Classification of taxa into ecological guilds is based on the relation of respective taxa to nutrient enrichment and their resistance to physical disturbance. We hypothesized that ecological guild’s proportion and their taxa composition were strongly effected both by extremely changing water regime and nutrient contents. Diatom composition, guild dynamics and the diatom-based ecological status assessment index were studied in the Sebes-Koros River (South East Hungary) in a year with extremely changing water regimes. There were highly pronounced changes in species composition during the whole vegetation period including the formation of running and standing water segments in autumn. While the proportions of ecological guilds showed no significant correlations with the studied environmental parameters, they were more balanced in high water discharge period than in the low water discharge period. Taxa compositions of segments were mainly determined by the preferences and strategies of a respective species and/or genera, regardless to their guild affiliation. These results point out that ecological guild characterisation should be refined using ecological knowledge at the subgenus level. We suggest to establish several subdivisions within the guilds to consider the differences in life strategies (CSR model) and life forms, and to implement the accumulated knowledge of nutrient preferences/indication of a respective taxa.

Megjelent legújabb magyar nyelvű cikkünk

Megjelent a KITAIBELIA 19. évfolyam 1. számában az "Adatok kilenc adventív, vagy invazív alga hazai előfordulásához" című cikkünk (T-Krasznai Enikő, B-Béres Viktória, Kókai Zsuzsanna, Buczkó Krisztina, Balogh Csaba & Török Péter (2014): Adatok kilenc adventív, vagy invazív alga hazai előfordulásához. Kitaibelia 19 (1): 11-21.). Munkánkkal fel kívánjuk hívni a figyelmet a florisztikai adatközlések szükségességére, a feltáró és monitorozó munkák szerepére,  a friss szakirodalmak használatának és a monitorozásban dolgozó szakemberek rendszeres továbbképzésének fontosságára.

A cikk innen ingyenesen letölthető.

Az cikk kivonata itt olvasható: 

Tanulmányunkban összesen kilenc adventív vagy invazív idegenhonos algafajt és hazai előfordulását mutatjuk be: Didymosphenia geminata, Nitzschia closterium, Reimeria sinuata, Navicula schroeteri, Pleurosira laevis (Bacillariophyceae); Pediastrum simplex (Chlorophyceae), Cylindrospermopsis raciborskii, Cuspidothrix issatschenkoi, Sphaerospermopsis aphanizomenoides (Cyanobacteria). A magyar algaflórára új adat a Navicula schroeteri Meister jelenlétének kimutatása.

Annak ellenére, hogy az egyes taxonok megjelenési gyakorisága igen eltérő volt, a bemutatott fajok közös jellemzője, hogy olyan kiemelten fontos ökológiai változásokra hívják fel a figyelmet, mint a klímaváltozással összefüggő hőmérséklet-emelkedés, szélsőséges időjárási tényezők (pl. aszály) okozta sókoncentráció növekedés, illetve az eutrofizáció. Munkánk célja volt, a taxonok elterjedésére vonatkozó új adatközléseken túl, felhívni a figyelmet arra, hogy a biomonitorozó munka milyen fontos szerepet játszik az emberi vagy természeti hatások okozta változások gyors észlelésében.