V. ALGOLÓGIAI TALÁLKOZÓ ÉS TOVÁBBKÉPZÉS

A Pannon Egyetem, Környezettudományi Intézetében rendezték meg az V. Algológiai találkozót és továbbképzést a „Felsőoktatási együttműködés a vízügyi ágazatért” program keretében 2014. május 29-30 között Veszprémben. A továbbképzés 2012 áprilisa óta tavasszal és ősszel kerül megrendezésre. Eddig Budapest adott otthont az eseménynek, azonban idén Veszprémbe került át és ez alkalommal két napig élvezhettük egymás társaságát és szakmázhattunk kedvünkre. Napjainkra a  hazai algászok, algákkal foglalkozó szakemberek, érdeklődők egyik legfontosabb találkozójává nőtte ki magát.

A találkozón a két nap alatt tizenegy előadás hangzott el. Részletes program innen érhető el. A megnyitó után megemlékeztünk Érces Károly kollégánkról. Az előadásokon kívül taxonómiai workshop is volt. Kis videók segítségével tesztelhettük taxonómiai tudásunkat. Előadással is készültünk a workshop-ra:

Kókai Zsuzsanna- T.-Krasznai Enikő:Nemzetközi fitoplankton interkalibráció tapasztalatai : Ki mit tud?

Az előadások a cianobaktériumok és algák rendszerezésétől a kovaalgák ökológiáján át az algák élettanáig különböző témákat érintett. Három előadással is részt vettünk, melyek címei az alábbiak voltak:

Kókai Zsuzsanna, Bácsi István, T-Krasznai Enikő, Török Péter, Buczkó Krisztina, Balogh Csaba, Lukács Áron, Tóthmérész Béla, B-Béres Viktória: Halofil kovaalga fajok megjelenése alföldi vízfolyásokban.

Kókai Zsuzsanna, Bácsi István, T-Krasznai Enikő, Török Péter, Balogh Csaba, Lukács Áron, Tóthmérész Béla, B-Béres Viktória: A szélsőséges időjárás hatása a Sebes-Körös (Körösszakál) kovaalga közösségének összetételére.

Kókai Zsuzsanna, Bácsi István, T-Krasznai Enikő, Török Péter, Balogh Csaba, Lukács Áron, Tóthmérész Béla, B-Béres Viktória: Bevonatok élő-holt kovaalga sejt aránya és ennek szerepe az ökológiai vízminősítésben.

A kötetlen, oldott, jó hangulathoz a beiktatott kávészünetek és az esti közös kötetlen diskurzusok hatékonyan hozzájárultak. Köszönjük a szervezőknek a remek hangulatú találkozót és továbbképzést!

Tényleg minden vörös alga vörös alga? 4. rész - Euglena

A vörös színű algák közül eddig bemutattam egy vörös vörös algát és kettő vörös zöldalgát. Ebben a bejegyzésben egy ostoros zöldalgát mutatok be. Nyáron, jó melegben, ha szerencsénk van (persze ez inkább egy algák iránt érdeklődőnek szerencse - a horgászoknak tragédia :) ), véresnek tűnő állóvizeket pillanthatunk meg az Euglena sanguinea Ehrenberg euglenofitonnak köszönhetően. Ilyen látvány fogadta az Észak-Olaszországban található Lombardia dombjai között kirándulókat (1. kép), vagy épp a Crawley falu (Hampshire, UK) tava mellett elhaladókat (2. kép). Első ránézésre inkább gondolnánk, hogy valami vörös festék ömlött a vízbe, mint hogy alga okozza ezt az elszíneződést.

1. kép. Euglena sanguinea vízvirágzás (Észak-Olaszország) Forrás: [1]

2. kép. Euglena sanguinea vízvirágzás - Crawley falu (Hampshire, UK) Forrás: [2]

Az Euglena sanguinea egy gyakori, kozmopolita ostoros zöldalga, melyet valamennyi kontinensről leközöltek már (kivéve az Antarktiszról). A mi gyűjtésünk egy Tisza menti holtágból, a Felső-Darab-Tisza holtágból származik (3. kép). Sajnos - nem sajnos, a mi általunk megtalált vízvirágzás nem volt olyan impozáns, mint az észak-olaszországi, "csak" egy kisebb foltot láttunk vörösben tündökölni. Mellékesen megjegyezném, hogy a holtág vízszintje igen lecsökkent, mondhatni majdnem kiszáradt (4. kép).

3. kép. Felső-Darab-Tisza holtág

4. kép. Kiszáradófélben lévő Felső-Darab-Tisza

Vörös színét a citoplazmában található néhány µm nagyságú hematokrom szemcse okozza. A hematokrom mennyisége a hidegebb évszakban általában csökkent, környezeti hatásra olykor eltűnik. Vörös és zöld vízszineződést és vízvirágzást is okozhat (mint, ahogy az a 3. képen is látszik egymás mellett a zöld és vörös vízszín) (Németh, 1997). Megfigyelhető, hogy a hematokrom sejten felül mozog, gyenge fényben a sejt közepe felé mozdulnak (5. kép).

5. kép. Ezek a kis lények okozzák a vörös elszíneződést (Euglena sanguinea kép: Borics Gábor felvétele)

 Az Euglena sanguinea vörös színéért a Haematococcus pluvialis (utóbbi blogbejegyzés) zöldalgához hasonlóan a klorofillt elfedő astaxanthin felelős. A cianobaktériumok, kovaalgák, haprofiták, dinoflagelláták, és raphidofiták mellett az euglenofitonok is képesek toxint termelni. Ezek lehetnek halakra toxikusak, herbicidek és rákellenes aktivitásúak különböző koncentrációban (ppm - ppb) (Zimba et al 2010). Az  Euglena sanguinea-ról ismert, hogy halakra toxikus euglenophycin toxint termelhetnek.

Magyarországi előfordulási adatai (forrás: Németh, 1997):

Balaton, Bokros: tehénjárás Hosszú-laposa, Börzsöny: pocsolyák, Buzsák: hal., Cinkota: kisvíz, Hortobágy: hal.,, Kis-Balaton, Kiskunhalas: ősláp, Piritó-tó, Kiskunhalas: Nagy Sóstó, Orosháza: Békás-tó, Kardoskúti Fehértó, Őrség: Fekete-tó, Ördög-tó, Pilis: Mélymocsár, Szeged: Cserepes-sor, Dorozsma: Makra-szék, Fehér-tó, Kis-Tisza, Nagyfa- Tisza holtág, Szeged: nádas, Szeghalom: Kendereskert és Koplalókert Holt Köröse, Szelidi-tó, Szentmihálytelek: Tisza holtág, Tihany: Belső tó, Velencei-tó

Forrás:

Németh, J. (1997): Az ostoros algák kishatározója 1. (Euglenophyta) (2. Javított és bővített kiadás). – Vízi természet és környezetvédelem 3. Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest. pp. 320.

Zimba, PV; Moeller, PD; Beauchesne, K; Lane, HE; Triemer, RE (2010). "Identification of euglenophycin--a toxin found in certain euglenoids". Toxicon: official journal of the International Society on Toxinology 55 (1): 100–4

[1]: http://www.naturamediterraneo.com/forum/pop_printer_friendly.asp?TOPIC_ID=178130

[2]: http://www.nhm.ac.uk/research-curation/scientific-resources/biodiversity/uk-biodiversity/algaevision/database/image.jsp?taxon=&imageID=1781

 Megjelent legújabb cikkünk Borics Gábor elsőszerzőségével különböző hazai folyó-, és állóvíz típusok fitoplankton produktivitás-diverzitás kapcsolatának elemzéséről, és a diverzitás metrikának a használhatóságáról a folyóvízi minősítésben az Ecological Indicators tudományos folyóiratban (Borics Gábor, Judit Görgényi, István Grigorszky, Zsolt László-Nagy, Béla Tóthmérész, Enikő Krasznai, Gábor Várbíró (2014): The role of phytoplankton diversity metrics in shallow lake and river quality assessment. Ecological Indicators 45: 28-36.).

A cikk megtalálható a folyóirat honlapján.

A közlemény összefoglalója az alábbiakban olvasható:


The role of phytoplankton diversity metrics in shallow lake and river quality assessment 

Ecological water quality problems are frequently connected to increment of phytoplankton productivity and overdominance of some phytoplankton species. Metrics that show monotonously increasing or decreasing tendencies along stressor gradients is recommended for ecological state assessment. Diversity metrics are influenced by various physical disturbances and show high within-year variability; thus, there is no agreement on the usefulness of these metrics as state indicators.

To test the usefulness of phytoplankton diversity in ecological state assessment we investigated the productivity–diversity relationships for lakes and rivers in the Carpathian Basin (Hungary). We demonstrated that the shape of productivity–diversity relationship depends on the investigated water body type. Regarding lakes, hump-shaped relationship was found for all computed metrics. Parallel with the increase in phytoplankton productivity values, diversity metrics showed monotonously increasing tendencies in rhithral and decreasing tendencies in large potamal rivers. We found no systematic relationship in the case of small lowland rivers.

Changes of diversity metrics calculated for species and functional groups showed similar tendencies within the types, only the slopes of regression lines differ each other.

The use of diversity metrics as ecological state indicators should be restricted to water body types where diversity decreases or increases monotonously with phytoplankton biomass. Regarding the lakes the use of diversity metrics is not recommended for ecological state assessment. In rhithral and large potamal river assessment, application of diversity metrics should be strongly considered. We demonstrated that diversity metrics can be useful components of multimetric indices proposed to use by the Water Framework Directive.

Tényleg minden vörös alga vörös alga? 3. rész - Haematococcus

Ebben a részben ismét egy vörös színű zöldalgát mutatok be: a „véres eső” okozójaként is ismert Haematococcus pluvialis Flotow Em. Wille zöldalgát (1. kép). Vörös színéért a klorofillt elfedő astaxanthin felelős (2. kép), aminek igen magas az antioxidáns tartalma (vizsgálatok szerint 500x erősebb, mint az E-vitamin). A kozmetika iparban, gyógyszergyártásban is használják. Széles körben elterjedt édesvízi alga, madáritatóktól kezdve pocsolyákban is előfordul. A mi gyűjtésünk egy hallgató otthoni kerti esővíz tárolójából származik.

 

1. kép. Haematococcus pluvialis 

 2. kép. Haematococcus pluvialis 

Az élő mintákban megfigyeltük a Haematococcus pluvialis-ra jellemző gömb alakú sejteket széles, áttetsző kocsonyás fallal (3. kép).

 

3. kép. Haematococcus pluvialis kocsonyás fala

Az élő sejtekben számos lüktető vakuolumot is megfigyeltünk (4-5. kép). Sajnos az ostorokat, a szemfoltot nem tudtuk megfigyelni.

4. kép. Haematococcus pluvialis lüktető vakuoluma

5. kép. Haematococcus pluvialis lüktető vakuoluma

Sejtfala széles (6. kép). A színtest falmelletti, gyakran csésze alakú, 1 vagy több pirenoiddal.

6. kép. Haematococcus pluvialis vastag sejtfala

Korábbi hazai előfordulási adatai (A fajok korábbi előfordulási helyeit a „Catalogus et iconographia algarum Hungariae” cédulakatalógus adatai alapján állítottuk össze (Hortobágyi 1974; Buczkó és Rajczy 1991). Ez utóbbi 1975-ig bezárólag rögzíti a magyar vonatkozási algaadatokat):

Buczkó (pers. komm.): Budapest, befőttesüvegben ; Szigetköz
Entz G. (1906): Bp. városligeti nagy szökőkút 1906.07.17-én gyűjtve
Hortobágyi (1973): Budapest, waterworks
Kol (1925): Porgány, Száraz ér
Kol (1938): Balaton:Tihany, Alsóőrs Siófok
Kol (1966): Balaton, Tihany
Krepuska (1917): Budapest, városligeti szökőkút
Sebestyén (1954): Pécsely patak, kőkút lapos kövein
Szemes (1967): Duna forrásvidék

Scherffel (1931) a következőt írja:

"Ennek az érdekes algának előfordulásáról Demeczky Gyula közli, hogy 1883-ba lakásának erkélyén (BP) a díszül kihelyezett oljfestékkel bevont négy cinkvázában meggyűlt esővízben találta (Természettudományi közlöny 15: 241-251, 1883), Sebestyén Olga szóbeli közlése szerint a budapesti Erzsébet Nőiskola tornatermét a főépülettel összekötő folyosó lapos bádogtetején is bejelent. József főherceg tuhanyi kastélyának kerítésén, több eltört üvegpalackban meggyűlt vízben. A magyar faunakatalógus ritkának mondja a fajt".

Forrás:

Ács  É.  –  Kiss  K.  T.  (szerk.,  2004):  Algológiai praktikum ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.

Buczkó, K. – Rajczy, M. (1998): Flora et Iconographia Algarum Hungariae 1997 – az algakatalógus múltja és jövője. – Hidrológiai Közlöny 78: 381-382.

Hortobágyi, T. (1974): Catalogus et Iconographia Algarum Hungariae. – Acta botanica Hungarica. 20: 271-280.

Hortobágyi, T. (1973): The microflora in the settling and subsoil water enriching basins of the Budapest Waterworks. A compararive study in ecology, limnology and systematics. - Akadémiai Kiadó, Budapest pp. 341.

Kol, E. (1925): Előmunkálatok a Nagy Magyar Alföld moszatflórájához. I. Szeged és környéke. (Vorarbeiten zur Kenntnis der Algenflora des Ungarischen Nagy Alföld. I. Szeged und Ungebung.) - Folia Cryptogamica (Szeged) 1(2): 65-88.

Kol, E. (1938): Boden-Algen des Balaton-sees. I. - Magy. biol. kut. munk. Tihany 10: 161-170.

Krepuska, Gy. (1917): Budapest véglényei. - Állattani közlem. 16: 1-60.

Sebestyén, O. (1954): Állatvilág. Albiotópok, társulások a patakban. In: Entz, G., Kol E., Sebestyén O., Stiller J., Tamás G., Varga L.(ed.): A Balatonba ömlő vizek fiziográfiai és biológiai vizsgálata. I. A Pécsely-patak. - Ann. biol. Tihany 22: 107-119.

Scherffel, A. (1931): A Haematococcus pluvialis egy érdekes lelőhelye. (Ein interessanter Standort von Haematococcus pluvialis.) - Magy. biol. kut. munk. Tihany 4: 291-292.

Szemes, G. (1967): Das Phytoplankton der Donau. 4. Das Phytoplankton des ungarischen Donauabschnittes. In: Liepolt, R.(ed.): Limnologie der Donau. - Schweizer-Bartsche Verlag, Stuttgart 3: 165-169. 

Köszönet Buczkó Krisztának!

Tényleg minden vörös alga vörös alga? 2. rész - Trentepohlia

Folytatom a vörösben tündöklő algás gondolatmenetet. Most egy vöröslő zöldalgát mutatok be. A Trentepohlia genuszt. Egy jellegzetes narancsos pirosas genusz, mely kövek felszínén, fakérgen található. Gyakori zuzmó „alkatrész”. Nehezen határozhatósága miatt gyakran csak genusz szintig határozzák. Mi is csak genusz szintig jutottunk el.
Kozmopolita, Észak-Amerikától Új-Zélandig előfordulhat. Hazánkban leírták már kőszikláról, nyárfakéregről, barlang faláról, talaj felszínéről. Mi a vácrátóti botanikus kert egy kocsányos tölgy kérgén, Fülöpháza melletti Hattyús szék fehérnyár kérgén és a debreceni botanikus kert kis tava melletti fehérnyár kérgén találtuk meg (1-2. kép).

1. kép. Debreceni botanikus kert nyárfa bevonata

2. kép. Debreceni botanikus kert nyárfa bevonata

 

Az általunk talált Trentepohlia telepeket 15-30 µm-es gömb/ovális alakú sejtek alkotják (3-7. kép). A fakéregről lekapart telepekben szabálytalanul rendeződnek a sejtek. Ivarosan szaporodik (izogámia), azonban ivarszerveket nem találtunk. Kicsit vastagra sikerültek a minták, így nem tudtunk nagy mélységélességgel fotózni.

 3. kép. Trentepohlia telep

 4. kép. Trentepohlia telep

 5. kép. Trentepohlia telep

 6. kép.  Trentepohlia fonál

7. kép. Trentepohlia telep

Kolozsvári Biológus Napok - Tizenötödjére 

Immáron 15. alkalommal került megrendezésre a Kolozsvári Biológus Napok. A 2014. április 4-6 között megrendezett konferencia igen nagy érdeklődésre tartott számot. A hat plenáris előadás kitűnő felvezetője volt a szakmai előadásoknak. Több mint 70 előadást hallgathattak meg az érdeklődők. Valamennyi előadás igen színvonalas volt. Betekintést nyerhettünk a hazai és a határon túli biológus szakma munkájába. A konferencia napjainkra a hazai és határon túli biológusok egyik legfontosabb találkozójává nőtte ki magát.

A konferencián átadták a az Apáthy István díjakat is, melyet idén dr. Hartel Tibor és Bartha Helga nyert el. A díjazottaknak a rangos elismeréshez szívből gratulálunk!

 Dr. Hartel Tibor átveszi az elismerést dr. Markó Bálinttól.

Erről a linkről letölthető a részletes program és a konferencia absztraktok.

A konferencián az alábbi előadással vettünk részt:

Török Péter, Deák Balázs, Miglécz Tamás, Kelemen András, Tóth Katalin, Albert Ágnes-Júlia, Valkó Orsolya, Béres Viktória, Borics Gábor, Tóthmérész Béla, Török-Krasznai Enikő: Biomassza és fajgazdagság kapcsolata: Általánosan jellemző-e az egycsúcsú görbe?

 Támogatóink:

A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

A kávészünetek és az esti kötetlen diskurzusok hozzájárultak a konferencia jó hangulatához. Itt lehetőség van a felmerült problémák még részletesebb megvitatására. Idén több algákkal kapcsolatos előadás is meghallgathattunk:

Buczkó Krisztina: Kozmopolitizmustól az endemizmusig: a kovaalgák sokféleségéről és mintázatairól a Kárpátokban

Keresztes Zsolt Gyula, Somogyi Boglárka, Felföldi Tamás, Nagy Erika, Vörös Lajos: Fotoautotróf mikroorganizmusok légköri előfordulása

Mentes Anikó, Keresztes Zsolt Gyula, Pálffy Károly, Somogyi Boglárka, Márialigeti Károly, Máthé István, Vörös Lajos, Felföldi Tamás: A Kárpát-medence vizes élőhelyeken előforduló sajátos fotoszintetizáló mikroszervezetei

Tényleg minden vörös alga vörös alga? 1. rész

A válasz igen is és nem is. Okozhat akár zöldalga is már messziről vöröslő bevonatot a fakérgeken, euglenofitontól véresnek tűnhet egy állóvíz, lehet „vérnyom” a hó felszínén. Ilyen esetekre fogok választ adni több részen keresztül. Az első részben felvezetésként egy vörösmoszatot mutatok be.

A Zempléni hegység forrásait 2004-ben és 2006-ban forráskataszterezés céljából vizsgáltuk. Ekkor találtuk meg a Hildenbrandia rivularis (Liebmann) J. Agardh nevű vörösmoszatot a Sátoraljaújhelytől északnyugatra lévő Rudabányácskai forrásban (1. kép).

1. kép. Rudabányácskai forrás

 A Rudabányácskai forrást már messziről is jól látható, mintegy 2 m2-es vörös „szőnyeg” borította (2-3. kép). Közelebbről megvizsgálva láthatóvá vált, hogy nem vaskirakódásról van szó, hanem algáról. A kb. 2-3 cm-es kövek felszínét teljesen befedte a vöröses bevonat, míg a nagyobbakon 3-5 cm átmérőjű thallusokat találtunk. Hazai viszonylatban a Hildenbrandia rivularis Rudabányácskai előfordulása új adat volt.

2. kép. Vöröses bevonat

3. kép. A kövek felszínét beborító alga

Forrás:
KRASZNAI Enikő – OSVÁTH Rita – BUDAY Tamás – PAPP István – TÖRÖK Péter (2009): Adatok a Hildenbrandia rivularis (Liebmann) J. Agardh, vörösmoszat hazai előfordulásához. KITAIBELIA 14:32-34.