Az előző részben a Ruttner mintavevőről írtam. A rétegmintavevők egy kevésbé zsebpénz kímélő verzióját ismertettem. Most egy házi (na jó, azért egy szaki kellett hozzá) gyártmányú rétegmintavevőt mutatok be. Csapos-csöves rétegmintavevő (1. kép) elnevezéssel illetném (hivatalos neve nincs, talán szabadalmaztatni kellene :)). Ezzel a mintavevővel is az a célunk, hogy kis szeleteket vegyünk ki a vízoszlopból. A Rutner-rel ellentétben itt kisebb a rétegköz (50 vs. 25 cm), kisebb a minta térfogata (1L vs. 0,2L) és míg a Ruttnerrel egy szeletet, addig ez a csöves mintavevővel egy teljes vízoszlopot mintázunk.
1. kép. Csapos-csöves rétegmintavevő
A mintavevő több egymásba csavarozható csőből áll (egyenként kb 100-150cm hosszúságúak). Ezeken a csöveken találhatóak a kis csapok, melyek 25 cm-ként helyezkednek el (2. kép).
2. kép. A rétegmintavevőn elhelyezkedő csapok.
Az első cső alján egy nagy csap található (3. kép), melyet egy zsinór segítségével tudunk elzárni (persze csak miután beleengedtük a vízbe). Ez a csap a 3. képen épp zárt helyzetben van.
3. kép. A rétegmintavevőt záró csap.
A működési elve is egyszerű. Zártjuk a csövön lévő kis csapokat, az alsó nagy csapot pedig nyitjuk. Összerakjuk, hogy megfelelő hosszúságú legyen a rendszer (pl. ha 4 méteres a vízoszlop, akkor kb. 3 cső kell). Függőlegesen óvatosan és a lassan, hogy ne keverjük fel a vizet, beleengedjük a vízbe (4. kép). Majd a zsinór segítségével (piros) zárjuk a csapot (felfelé húzzuk), így egyszerre egy teljes vízoszlopot mintázunk. Felülről kezdve (ahol fogjuk a csövet) egyenként kiengedjük a mintát a kis csapoknál. A mintavevőt csak a következő kis csapig kell kiemelni, nehogy összekavarjuk a csőben lévő mintát. A mintavétel kétemberes: egy függőlegesen és stabilan tartja a mintavevőt (nem megerőltető :)), egy engedi ki a mintát.
4. kép. A mintavevő vízbe engedés előtt.
Ez a munka időben kissé hosszadalmas. Szóval, naptejet és szúnyogriasztót feltétlen vinni kell magunkkal. :)
